BESZÁMOLÓ A SZAGAVA-HA DAITO-RJÚ AIKIBUDZSUCURÓL
Írta: Paul Wollos 2001 decemberében.
Fordította: Somogyvári Szabolcs.
2007. január 8.
Nyomozásom kezdete
Szenvedélyem a harcművészetek, azon belül a Daito-rjú iránt 1981-ben ébredt fel. Miután teljesen lenyűgözött a Daito-rjú művészete, kutatni kezdtem a különféle Daito-rjú irányzatok technikai és történelmi vonatkozásait. Mindig valami természetfelettit kerestem, de a technikákat illetően állandóan logikus magyarázatra bukkantam.
1995-től kíváncsiságomat felcsigázta egy különös iskola, a Daito-rjú Szagava Dódzsó. Ám információim az iskoláról nagyon gyérek voltak, és a kutatás is nehéznek, ha nem lehetetlennek bizonyult. Mindössze annyit találtam Szagava Jukijosi szohanról (a "Szohan" címet Szagava szenszei viseli a Daito-rjú aikibudzsucu nevű művészetében), ami Stanley Pranin Beszélgetések Daito-rjú mesterekkel című könyvében volt fellelhető. Bár világosan kifejtették, hogy Szagava szenszei nem fogad külföldi tanítványokat, elhatároztam, hogy írok egy levelet. Nagyon szerettem volna Szagava szohan gyakorlásán részt venni. Az évek elmúltával számos levelet küldtem a Szagava Dódzsóba, ám pusztán egy választ kaptam: "Sajnáljuk, de kérését nem tudjuk teljesíteni…" Szagava szenszei közben elhalálozott (1998-ban - a ford.), de én fáradhatatlanul hajtottam az információkat a Szagava-ha daito-rjú aikibudzsucuról. Kutattam az interneten, a japán oldalakat is beleértve, de csak morzsákra akadtam. Lassan egyre többen tudtak a Szagava Dódzsó és a Szagava-ha daito-rjú aikibudzsucu iránti vonzalmamról. Akkor úgy gondoltam, hogy mivel rendelkezem bizonyos alapokkal, meg tudnám tanulni a Szagava-ha daito-rjút és "terjeszthetném" Japánon kívül is. Hamarosan rá kellett döbbennem, milyen szánalmasan is gondolkoztam! A kérésem ismét elutasíttatott, de képtelen voltam feledni vágyamat.
Az első találkozás
A Szagava-ha Daito-rjú aikibudzsucu tanulásának lehetősége nem csak a külföldiek számára lehetetlen. Még a japánoknak is írásos kérvényt kell benyújtania a Szagava Dódzsóhoz, ám kérésüket általában visszadobják.
Első lépésemet akkor koronázta siker, amikor kapcsolatba kerültem Kimura Tacuo tanár úrral, aki jelenleg a Szagava-ha Daito-rjú aikibudzsucu legmagasabb technikai szintjének birtokosa. Engedélyezte számomra, hogy részt vegyek egy rendhagyó próbaedzésen a Cukuba Egyetemen lévő Dódzsójában. Azonnal Japánba utaztam.
Az első találkozás
Kimura szenszei úgy néz ki, mint egy hétköznapi ember. Egyébként jóval fiatalabbnak tűnik koránál (53). Semmi esetre sem látható rajta, hogy félelmetes harci képességei vannak. Kimura tanár urat vagy Szagava szenszei képét nézve semmi sem sejteti, hogy emberfeletti tudással vagy képességekkel rendelkeznének. Kimura szenszei mindig mosolyog, viccelődik, és végtelen boldogságot sugároz.
Kimura szenszei 3. danos kendósként és 5. danos aikidósként találkozott először Szagava szenszeijel. Az "aiki" megtapasztalása után Kimura szenszei azonnal jelentkezett Szagava szenszeinél tanítványnak, de elutasították. Szagava szenszei azzal indokolta, hogy bizonyára csak el akar lopni néhány technikát, hogy fejlessze aikidóját. Kimura szenszeinek várnia kellett. Állhatatosan írta leveleit, míg végül bebocsátást nyert a Szagava Dódzsóba - egy feltétellel: Szagava szohan semmit sem tanít neki személyesen!
Igen sok idő telt el, miután Szagava szenszei méltónak találta őt a közvetlen átadásra. Megvalósult, amiről Kimura szenszei álmodni sem mert: a legnagyobb kegyben részesült, amikor Szagava szenszei az egész rendszert átadta neki, a művészet titkos tanításait is beleértve.
Kimura szenszei azt mondta nekem, hogy első tapasztalásai az aikiról 1997. szeptember 14-én (egy vasárnapi napon) jöttek. Három nappal ezt követően Szagava szohan megbetegedett. 1998. március 24-én távozott el.
Ugyanakkor a halála előtti napon Szagava szohan 15 percen át megállás nélkül dobálta aikival Kimura szenszeit. A sok nehéz esés miatt Kimura szenszei feje háromszor is keményen koppant a tatamin. Ez pusztán tény.
Kimura szenszei szerint az aiki első megvalósítása után még mindig rengeteg időbe telik, hogy a gyakorló aikival tudjon kivitelezni minden technikát. Ám a különbség az összes technika végrehajtásában jelen lesz. "A különbség később szemmel látható lesz, mivel a fejlődés aikival teljesen más, mint aiki nélkül" - magyarázza Kimura szenszei.
Jelenleg ő áll a Szagava-ha Daito-rjú legmagasabb technikai szintjén: dzsúgen sihan (10. gen sihan). (Szagava Jukijosi szohan a daito-rjú technikákat tíz fokozatba, ún. genekbe rendezte, első gentől egészen a tizedik genig.)
A technikák
Kimura szenszeijjel a Cukuba Egyetemen lévő irodájában találkoztam 2001. február 27-én. Miután aláírtam a nyilvántartási könyvét (az eimeirokut) megkért, hogy ragadjam meg a kezét. Kimura szenszei felszólított, hogy minden eszközzel álljak ellen, és csak ha jelzem, hogy kész vagyok, fogja kezdeni a technikát. Nagyon szigorúan fogtam, mégis érzékenyen ahhoz, hogy bármely mozgást már az elején meg tudjak kontrázni (nos, ezt gondoltam akkor). Amikor kimondtam, hogy "Mehet!", abban a pillanatban hátrahajított az irodájában lévő kanapéra. Akárhányszor is kísérleteztem, az erőm és az ellenállásom teljesen hasznavehetetlennek bizonyult. Rádöbbentem, hogy a testem nem hajlandó engedelmeskedni nekem. Képtelen voltam ellenállni, képtelen voltam az erőmet használni. Mintha az összes erőm elszállt volna, vagy mintha elfeledtem volna a használati utasítást! De nem elég, hogy a támadásom hatástalannak bizonyult, a technika éppen a saját erőm ellen hatott, anélkül, hogy a hétköznapi aikidó elvezetését alkalmazta volna. Minden általam ismert alapelvvel ellenkezett! S mi több, nem tudtam elengedni a fogást, hogy megakadályozzam a dobást!
Aztán a kezeimet erősen magam előtt tartottam, de mihelyst Kimura szenszei hozzám ért - akár a legfinomabb érintéssel! - már röpültem is. "Rendben - gondoltam - de mit kezd egy lágy, könnyed fogással, éppen csak egy érintéssel?" Kimura szenszei ismét felszólított, ez alkalommal próbálkozzak könnyed fogással, érintsem meg a kezét, vagy finoman fogjam meg öltönyének hajtókáját a kis- és a hüvelykujjammal. Mindent kipróbáltam, az összes lehetséges változatot, ám minden alkalommal a kanapéra röpültem. Bár sosem éreztem, hogy erőt használna, becsapódásom oly mértékű volt, hogy komoly fájdalmat okozott, holott puha, kényelmes felületre estem. Mintha a szél kapott volna fel. Kimura szenszei kért, hogy az aiki-kempo bemutatása végett üssek. Ahogy védő keze hozzáért az ütő kezemhez, hanyatt vágódtam. Ugyanez történt, amikor utasított, hogy védjem ütését, amely lassú volt, könnyen hárítható. Ütése védésének pillanatában lábaim alól kiszaladt a talaj. Ekkor megértettem, hogy harcművészeti kutatásaim során valami hihetetlennel hozott össze a sors. Azonnal tudtam, hogy egy igazi mesterrel állok szemben. Bár Kimura szenszei nagyokat kacagott és viccelődött egész idő alatt (az aiki bemutatása láthatóan kitörő jókedvre hangolta), képtelen voltam nevetni. Ám ennek egyszerű oka volt: a találkozás különös jelentőséggel bírt számomra, és mély hálát éreztem, hogy egy ilyen különleges emberrel találkozhattam.
Jómagamon kívül két különleges vendégünk volt aznap. Az egyik Laurent, a Cukuba Egyetem egy francia hallgatója, a másik pedig egy japán harcművész, Haszegava Hirojuki katori sintó rjú tanár, 5. danos aikidós, Szaitama Prefektúra volt kjókusinkan karate bajnoka. (Ő iskolánk vezetője! - a ford.) Emlékszem, milyen roppant fogással és stabil állással rendelkezett. Ám Kimura szenszei kezében gyereknek hatott. Egy technikának sem tudott ellenállni, hozzám hasonlóan csak repült a kanapéra. Kimura szenszei azt mondta, lökjem Haszegava Hirojukit a kanapéra (kezének megragadásával). Hihetetlen nehézkes próbálkozással mindössze fizikai erő kifejtésére voltam képes. Aztán Kimura szenszei azt mondta, lazítsak, majd hátulról könyökömre helyezte kezét. Meglepetésünkre társam azonnal hátrazuhant a kanapéra. Mindez a pillanat törtrésze alatt történt. Más alkalommal Kimura szenszei a hátamra tette a kezét, aminek köszönhetően mindkét támadóm elröpült (akik egy-egy kezemet fogták két kézzel, tiszta erőből).
Aztán Kimura szenszei arra ösztökélt minket, támadjuk meg egyszerre. Semmi nem segített, a következő pillanatban mindannyian papírfecniként hullottunk alá, egyszer más-más irányba, máskor egymás hegyére-hátára. Kimura szenszei felszólította Haszegava Hirojukit, hogy támadja meg a kendzsucu (klasszikus kardvívás) stílusában. Állítása szerint az aiki a kontaktus pillanatában bármely használt eszközön keresztül is alkalmazható. Haszegava Hirojuki erős kételyének adott hangot. Összpontosított, majd villámgyorsan ütött. Nagy megdöbbenésére, tényleg úgy történt: reménytelenül zuhant a kanapéra. Ez volt az aiki-ken (aiki-kard) bemutatása.
A kimerítő tapasztalás után magyarázatot kaptunk, mi is történt. Találkoztunk az egyedülálló, varázslatos aiki működésével. Kimura szenszei bárkin, bármikor, bármilyen feltételek mellett képes alkalmazni. Az aiki mindig működik.
Többet kaptam, mint amit remélhettem. Azonnal elszégyelltem magam, hogy lehettem oly' ostoba, hogy azt hittem, pusztán a technikák (a külső forma, az aikibudzsucu keretének) tanulásával bárki is népszerűsítheti a daito-rjút. A japán vendég társaságában ellátogattunk Kimura szenszei dódzsójába.
Egy igazi gyakorlás kalandja
Ahogy közeledtünk a dódzsó zárt ajtaja felé, úgy nőtt izgatottságom. Nem mindenki nyer bebocsátást Kimura szenszei dódzsójának gyakorlására, legyen az akár csak egy egyszeri próbaedzés. Miután térden meghajolva "Jó estét!" (japánul konbanva) kívántunk egymásnak, gyorsan fehér edzőruhát öltöttünk (és természetesen fehér övet), hogy csatlakozzunk a gyakorlókhoz. Mindenki állhatatosan edzett. Mindenekelőtt Kimura szenszei egy kevés instrukcióval szolgált néhány alaptechnika formáját illetően.
A próbaedzések hat ülőtechnikából állnak (zadori), ami egyben a Szagava Dódzsó első havi tananyaga. (Ez nem pontosan fedi a valóságot. Kimura szenszei edzéseinek nagy részében 16 technikát gyakorolnak, nagyrészt azokat, amiket mi. A ford.)
A Kimura szenszeijel való technikázás során azonnal hihetetlen ellenállásba ütköztem. Kezemet vasmarokkal szorította le, vagy rögtön megdobott. Úgy tűnt, a legkisebb mozgásom (vagy éppen érintésem) elég az aiki működtetésére. Másrészről, amikor én próbáltam a technikát kivitelezni az ellenállást nem kifejtő Kimura szenszeien, minden mozdulatom visszájára fordult, és megdobattam. Kimura szenszei foglalkozásain a gyakorlatokat teljesen ellenálló partneren próbálják végrehajtani. Partnercsere következett, magasabb fokozatúaktól (fekete övesektől) haladva fokozatosan a fehér öves "kezdők" felé. Nos, e "kezdők" nem tűntek számomra igazi kezdőknek. Meglepett a tanítványok hozzáértése. Mindenki nagyon ügyes volt. Senkin sem tudtam technikát végrehajtani a dódzsóban, de nem így ők, akik előmeneteltől függetlenül könnyedén kivitelezték rajtam a gyakorlatot, jobbra-balra, előre-hátrahajítottak. Fontos hangsúlyozni, hogy az összes nekem tanított technika zadoriban volt. Ez a Szagava Dódzsó első havi tananyaga.
Az a megtisztelés ért, hogy néhányszor Kimura szenszeinek ukézhattam. Mindig feldobott vagy levágott a földre, nagyon kellett figyelnem az esésre. Az ukemiben (az esésekben) való jártasságom komoly szolgálatot tett, de csak egy határig. Bár nem értetem tetten szenszeit erőhasználaton, a technikák hatását igencsak megéreztem… a tatamin!
Megértettem, hogy aiki nélkül nincs dzsúdzsucu a daito-rjúban. Az izületfeszítések nem fájnak, de egy pillanat alatt kibillentik a támadót, akinek teste összeomlik. Az igazat megvallva nem is zuhantam, hanem a lábaim emelkedtek el a talajról, mintha tényleg elröpítettek volna. Sosem tapasztaltam ehhez hasonlót más dódzsóban, legyen az daitó-rjú vagy aikidó.
Az óra több, mint két órán át tartott. Teljesen összezavarodtam (ahogy társam, Haszegava Hirojuki is), és nem tudtam kibékülni a gondolattal, hogy nem gyakorolhatok többet. Ez volt a feltétele Kimura szenszei egyszeri próbaedzésének!
Aznap éjjel nem jött álom a szememre. Másnapra megbetegedtem, képtelen voltam észszerűen gondolkodni. Zúgott a fejem. Felhívtam Kimura szenszeit, de több gyakorlást nem engedélyezett számomra. Mégis elhatároztam, hogy fenntartom a kapcsolatot.
Áldás
Több mint egy hónap telt el a Szagava-ha daito-rjú aikibudzsucuban szerzett első tapasztalásom óta. Elhatároztam, hogy ismét felkeresem Kimura szenszeit. Aznap Kimura szenszei ismét lehetőséget adott egy edzésre.
Minden egyes nap Cukubában különleges jelentőséggel bírt számomra. Minden edzés kitüntetés volt számomra, és semmi másra nem vágytam, mint Kimura Tacuo szenszei vezetésével részt venni egy Szagava-ha daito-rjú aikibudzsucu edzésen.
Majdnem minden gyakorlás ülésben zajlott. Úgy vélem, az ülésben végrehajtandó alaptechnikák a kulcsai a daito-rjú számos aiki gyakorlatának. Elárulhatom, hogy voltak rögzítés-technikák (ahogy említettem fájdalom nélkül, ám a testem mindig összeomlott), alap aiki- technikák, és néhány variáció állásban. Az aikidóval szemben, ahol a partner adja magát, a Szagava-ha aiki technikái során mindig 100%-osan ellenálló támadóval dolgozunk. Vannak esetek, amikor lazán kell dolgozni a forma elsajátítása végett, de az általános gyakorlat a technikák hatékony alkalmazása teljesen ellenálló ellenfélen. NEM SZABAD FIZIKAI ERŐT HASZNÁLNI! Természetesen egyet sem sikerült végrehajtanom. Azóta minden nap próbálom őket a megértés reményében.
Akkor mi is az aiki?
"Még ha erősen is ragadnak vagy támadnak meg, könnyedén hajtsd végre a technikát!" - Szagava Jukijosi szohan
Az aiki egyfajta energia? Kiko (a kínai csi-kung japán változata)? Nem!
Valamiféle bűvölet, hipnózis? Nem!
Elérhető az aiki meditáción keresztül? Nem!
A fizika törvényein alapszik? Nem!
Az emberi anatómián? Nem!
Akkor mi is az aiki?
Mindenekelőtt le kell szögeznem az olvasóknak, hogy Szagava szenszei az aiki páratlan, legerősebb formáját fejlesztette ki. Ez az aiki különbözik attól, amit Takeda Szókaku szenszeitől tanult. Tudom, vádolni fognak érte, de nekem úgy tűnik, ez az egyetlen igazi, gyakorlati aiki. Továbblépve állítom, hogyha a daito-rjú sarkalatos pontja az aiki, akkor csak egy daito-rjú mint teljes harcművészet létezhet.
Csak a Szagava-ha daito-rjú dódzsóban történt gyakorlásokból származó tapasztalataim alapján tudok írni az aikiról. Az aiki nem kiko, csi-kung, nem bűvölet vagy mágia, és vajmi kevés köze van logikus gondolkodásunkhoz. Mindig máshogyan kell gondolkodni egy hatékony aiki technika tanulása során. Könnyedén KELL csinálni. Minden fizikai erő alkalmazása elfogadhatatlan. A forma állandó élesítése az ellenállás különféle fokozatainak fenőkövén egy nap talán e mesterség elsajátításához vezet. Számomra az aiki nem lelhető fel az általunk ismert világban. Mi több, csak Kimura szenszei birtokolja ezt a különleges tudást. Úgy tartják, senki más, csak Kimura szenszei érte el az aiki megértésének és alkalmazásának e magas szintjét.
"Az aiki az ellenfél összes erejétől való megfosztásának gyakorlata az adott időpillanatban." - Szagava Jukijosi szohan
"Az aiki teljesen más dimenzióban létezik" - Kimura Tacuo, dzsúgen sihan
A gyakorlásba fektetett mindennapos erőfeszítés nem hozza meg a kívánt eredményt. Az erőteljes vágy nélküli testedzés haszontalan, és viszont, a vágy nem mutat messzire őszinte gyakorlás nélkül. Pontot téve e terjedelmes, rendhagyó cikk végére kijelenthetem, hogy Kimura szenszeijel történt találkozásom előtt igen kételkedve fogadtam a különféle harcművészetek misztikus részeit, ám ő felülírta a daito-rjúról alkotott elképzeléseimet.
Szeretném kifejezni a legmélyebb hálámat Kimura Tacuo sihannak a lehetőségért. A cikk megírásában Kimura sihan óriási támogatást nyújtott. Köszönet illeti Stanley Pranint is, hiszen az Aikido Journal nélkül nehéz lett volna írni a Szagava-ha daito-rjúról.
Dómo arigató gozaimasta.