A III. KEIKO Kupa. Tapasztalatok a kölyök-verseny kapcsán
Írta: Somogyvári Szabolcs
2007. január 9.
December 9-én rendeztünk ismét kupaversenyt a gyerekek számára. Mivel ez már a harmadik volt, szeretnék néhány összegző gondolatot megosztani az Olvasókkal.
Ha egészében tekintünk a hátunk mögött hagyott versenyekre, úgy gondolom, kijelenthető, hogy versenyről versenyre komoly fejlődésen mentünk keresztül, szinte minden részletet illetően. Vegyük őket számba.
Már a második versenyen is meglepett a gyerekek sokkal elmélyültebb technikázása az elsőhöz képest, de a harmadikon már zongorázni lehetett volna a különbséget: nagyon sok tudatos küzdelmet láttunk, sőt ki merem jelenteni, hogy akik tudatosan törekedve próbálták alkalmazni a félévben tanultakat, igazán jó eredményt is értek el.
Ezt segítette a versenyszabályok kiforrása is. Óriási változtatásokat hajtottunk végre rajtuk (még ha nem is véglegeseket), amely tiszta kereteknek köszönhetően a gyerekek sokkal jobban tudták mit lehet és mit nem. A balesetveszély is radikálisan csökkent: hála istennek komolyabb sérülés korábban sem volt, de most senki még csak oda sem ment az elsősegély pulthoz az egész verseny alatt! (Leginkább köszönhetően természetesen a versenyzők fegyelmezettségének, amiért szeretnék külön köszönetet mondani. Bíróként nem egyszer voltam fültanúja, hogy a szorongatott helyzetben lévőt megkérdezte társa - lazítva fogásán - minden rendben van-e vele.)
A verseny menedzselése is óriásit lépett előre. Jól bevált a mérlegelés kettébontása is, de hatalmas segítség volt a mérlegelést kezelő szoftver üzembe helyezése is. Szeretnék külön köszönetet mondani a szoftverfejlesztésért Nagy Ákosnak, aki mindamellett az üzemeltetésben is oroszlánrészt vállalt. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy kifejezzem hálámat mindazon felnőtt aiki gyakorlóknak, akik önkéntesként áldozzák szabadidejüket a verseny lebonyolítására, mint pontozóbírók, időmérők, segítők. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nélkülük teljességgel lehetetlen volna lebonyolítani a rendezvényt.
A verseny lezártával mindig elmerengek a versenyzés alapgondolatán. A győzelem fontos. De mi a győzelem?
Nagyon fontos tisztán látnunk, hogy az igazi győzelem a szőnyegre lépéssel megszületett. Aki képes vállalni önmagát és föláll a pástra, már győztes, függetlenül a helyezésétől. Ez az oktatók álláspontja, ezt képviselik az edzéseken, és ennek a gyerekekkel való megtapasztalását szolgálnák a versenyek. Ezzel megy homlokegyenest szembe az az esetleges szülői sugallat, hogy "Fiam, te csak azért nem nyertél, mert a másik fojtott / a bíró a másikat segítette / stb." Sajnos, nagyon szomorúnak tartom, amikor a versenyt követő edzéseken nem egy gyermek odajön hozzám, és közli velem, hogy az előbb említett okok valamelyikéért nem nyert. Véleményem szerint ha valami, hát ez a szülői támasz egyáltalán nem segíti a gyerek éretté válását. Mindamellett, hogy kialakítja benne az "én a gonosz világgal szemben" képet, egyáltalán nem ösztönzi erősebb munkára, kitartásra. Teljesen helytelen versenyszemléletet alakít ki a gyermekben, aki sokkal nagyobb súly tulajdonít a győzelem hiányának, mint valójában van. Az életben sem az lesz a kérdés, hogy mindig nyer-e (sikerül-e a vizsga, megkapja-e a munkát, aláírja-e a szerződést, stb.), hanem az, hogyan áll talpra a nehézséggel való szembesülést követően. A versenyzésnek nem mást, mint ezt a kézséget kell, hogy megerősítse a gyerekekben. Ehhez a tanárok és szülők ilyen szintű együttműködése szükséges.
A következő verseny időpontja 2007. május 26. Addig is kívánok jó gyakorlást minden diáknak, szülőnek és tanárnak egyaránt.
Somogyvári Szabolcs