Edzések Haszegava szenszeinél Japánban
Írta: Popovics Zoltán
(Fotók: Somogyvári Szabolcs)
2007. november 28.
Az őszi japán juhar
Haszegava Hirojuki szenszei tudását sokan megcsodálhattuk a 2007 márciusi edzőtábor során. Somogyvári Szabolcs több éve tartó, rendszeres japán útjai - amelyre az utóbbi két évben Molnár Gábor is elkísérte - meghozták eredményüket. Szenszei magyarországi látogatása mindannyiunk számára óriási mérföldkő volt: különleges személyisége és technikája olyan élményt nyújtott, amelyből még hosszú ideig táplálkozhatunk.
A fentiek miatt számomra óriási jelentősége volt annak a lehetőségnek, hogy Szabolcs következő (2007 októberi), Japánba vezető útjára elkísérhettem, és újra megtapasztalhattam Haszegava szenszei tanításait.
A pátosz után a mindennapi részletek
Érdekes repülőutunk volt: miután indulás előtt a légitársaság pultos kisasszonya kedvesen mosolyogva megígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy az igényeinknek megfelelően a gép elején helyezzen el minket, talán nem meglepő, hogy az óriás Boeing legutolsó sorában foglalhattunk helyet. Ez azért volt különösen előnyös, mivel ezen ülések háttámlái nem dönthetők hátra, így nem kellett alvással töltenünk a drága időnket...
Megérkezésünk után néhány órás vonatozás következett, amelyet követően beköltözhettünk a bruttó 6 nm területű motelszobánkba. Szabolcs - látva arcomon a megdöbbenést - megnyugtatott, hogy amennyi időt "otthon" fogunk tölteni, arra bőven elég lesz ez a hely is. Igaza lett... Erre jó példa, hogy miután Szabolcs felhívta szenszeit, hogy tájékoztassa érkezésünkről, szenszei közölte, hogy már tart az edzés, úgyhogy igyekezzünk. Nem volt mit tenni, fáradtság ide vagy oda, azonnal indultunk, hogy egy órányi utazás után megérkezzünk az edzésre, amely kis szünetekkel még legalább 3 órán keresztül tartott.
A csoportos gyakorlás egy "kimerevített" pillanata
Ez egyébként semmiképpen sem tekinthető kiragadott példának, mivel ezt követően a napjaink a következők szerint teltek: reggel 6-kor ébresztő, amelyet követően mindketten elvégeztük a szokásos kis gyakorlatainkat. Ezt követte egy kellemes időtöltés: óriási reggeli a motelben, amely japán szokás szerint miszo levesből, rizsből, zöldségekből, halból vagy húsból és egyebekből állt. Utána Szabolcs tempójában elügettünk a közeli vasútállomásra (amolyan HÉV-szerűség, csak pontos, tiszta, kellemes és gyors), és szépen elutaztunk szenszei házához.
A dódzsó kitakarítása után az edzés 9:30-kor kezdődött, és általában 14:00 - 14:30-ig tartott. Ekkor következett a nap második fénypontja: szenszei felesége által készített változatos, mindig többféle ételből álló, nagyon finom ebéd.
Az ebéd és szenszeijjel történő beszélgetés után indulás vissza a szállásunkra, vagyis inkább csak abba a városrészbe. Valamiért úgy alakult, hogy minden nap akadt valami elintézni valónk: ha más nem, akkor a rendszeres e-mail írás az itthoniaknak. (Ezt az időtöltést nagyban ösztönözte egyébként az internet cafe-ban Szabolcs által fellelt ingyenes kakaóital is. Erről önmagában tudnék 2-3 oldalt írni, de ettől megkíméllek benneteket...)
Ezután beugrottunk egy rövid időre a szállásunkra, ahol felszerelést cseréltünk és már indulhattunk is, hogy időben odaérjünk az esti edzésre. Ezek az esti edzések meglepően hosszúak, nagyjából 2.5 - 3 óra időtartamúak voltak, vélhetően azért, mert a későig dolgozó japánok különböző időpontokban, de többnyire jelentős késéssel tudnak csak csatlakozni.
Edzés után teázás szenszei-jel, amelyet nulla japán nyelvtudásommal csak mérsékelten tudtam élvezni. Néhány nap után beleuntam abba is, hogy megpróbáljam felfedezni az általam ismert kb. 100 japán szó bármelyikét az adott élőbeszédben, vagy hogy a beszélgetők arcjátékát figyeljem...
Mivel az edzéseken soha nem végeztünk 10 óra előtt, ekkor már általában az éhhalál küszöbén csak arra vártunk, hogy valahol vacsorázhassunk. Erre az utazás miatt soha nem került sor hamarab, mint 11:30, amelyből már könnyen kiszámítható, hogy egyszer sem kerülhettünk ágyba hajnal 1 óra előtt. Az egész nap nem volt elég arra, hogy megbeszéljük szenszei technikáját vagy az egyéb tapasztalatokat, úgyhogy általában 2 óra körül zuhantunk álomba.
Az edzésekről
Természetesen a lényeg az volt, amit az edzéseken tapasztaltunk, csak sajnos ezt sokkal nehezebb szavakba önteni, mint a mindennapi kis eseményeket.
A délelőtti edzéseken rendszerint négyen voltunk szenszei-jel és feleségével, és általában tanrennel kezdtünk. A tanren olyan speciális gyakorlatokat jelent, amelyek a testet egységbe "kovácsolják", és felkészítik a technikák végrehajtására. Ez a köznapi elképzelésekkel ellentétben nem az izmok erősítését, hanem a test egészének az összerendezését és talán az izületek megerősítését is jelenti. A gyakorlatok végrehajtása során a figyelem, az összpontosítás a lényeg, nem pedig az, hogy egyfolytában, szünet nélkül végezzük ugyanazokat a mozdulatokat hosszú ideig. Szenszei hangsúlyozta, hogy a gyakorlást mindig könnyedén kell folytatni, és mivel a koncentrációt úgysem tudjuk hosszú ideig fenntartani, ezért célszerű rövid szüneteket beiktatni.
A délelőtti edzések további részében iait és katorit gyakoroltunk, amelyek nagyon komoly koncentrációt igényeltek. Amikor szenszei bemutatott egy-egy mozdulatot, többféle érzés keveredett bennem. Hihetetlen látvány volt szenszei fegyelmezett és mégis könnyed mozgása. A gyakorlatok végrehajtása során testét mindig egységes egészként, nagyon összerendezetten használta. Ez egyszerűnek tűnhet, de mindazok, akik valamilyen mozgást komolyan gyakorolnak, tudják, hogy ez a legnehezebb feladat. Fegyveres mozdulatai minden alkalommal sokkolóak voltak: biztos vagyok abban, hogy soha nem éreztem magam ilyen mértékben védtelennek.
Az esti edzéseken szenszei tanítványaival gyakorolhattunk, amely mindig tanulságos volt. Számomra meglepő volt azt látni, hogy szenszei teljesen mást tanít a tanítványainak, mint amit ő maga csinál a dobások végrehajtása során. Hosszú gondolkodás (és Szabolccsal folytatott beszélgetések) után arra jutottam, hogy ez valószínűleg nem is lehetne másként, mivel a szenszei által végrehajtott dobások olyan finom és tudatos mozdulatokból tevődnek össze, amelyeket valószínűleg egyetlen tanítványa sem lenne képes utánacsinálni. Valószínűleg a mozdulatokból a lényeget emeli ki a tanítványok felé, vagyis a legfontosabb alapelvet próbálja megmutatni. Egy kicsit olyan lehet ez, mint az ismert példa a hagyma pucolásával: ahogy a hagyma héját folyamatosan lehántva egyre finomabb részekhez jutunk el, úgy a tanítvány is egyre finomabb dolgokat vehet észre a mester mozgásában, sőt valószínűleg szenszei is egyre apróbb (de nem kevésbé fontos) részletekre hívhatja fel a figyelmüket.
A zen kolostort rejtő egyik hegy csúcsa felé. A láncot nem véletlenül fogom...
Kivételes helyzetben voltunk. Részben a magyarországi edzőtábor élményeinek, de főként Szabolcs többéves odaadó gyakorlásának köszönhetően szenszei különleges figyelemben és törődésben részesített bennünket. A házában tartott edzések közben, valamint ebéd után minden alkalommal újabb és újabb gondolatait osztotta meg velünk. Ilyenkor lehetőségünk nyílt különböző kérdéseinket feltenni, amelyre szenszei eredeti, elgondolkodtató válaszokat adott. Számomra az egész út legkülönlegesebb élménye mégis az a két nap volt, amelyet szenszei-jel és vezető japán tanítványával négyesben töltöttünk el a Kurotaki zen kolostorban.
A 300 éves Kurotaki kolostor zazen gyakorlására szolgáló épülete
A kolostor Tokiótól néhány száz kilométerre a hegyekben fekszik, festői környezetben. A kolostor és az egész környék olyan, amilyet a filmekből és könyvekből elképzelhetünk. Egyetlen szerzetes lakójával együtt reggelente közösen megkongattuk a harangot, néztük a napfelkeltét, és meghallgattuk (talán napköszöntő) imáját.
Napköszöntés
Ezt követően zazen meditációt gyakoroltunk, utána tanren vagy hegymászás következett, majd a reggeli után a kolostor dódzsójában iait és katorit gyakoroltunk.
Gyakorlás közben
Ez a két nap nagyon intenzív, koncentrált gyakorlással telt, amelyet tökéletesen kiegészítettek a szenszei-jel eltöltött szabadidős programok: evés, beszélgetés, fürdőzés, és a miszogi a zuhatag alatt. Olyan meghatározó élmény volt számomra, amelyet írásban nem tudok visszaadni. (Talán majd szóban...)
Miszogi a 15 méteres vízesés alatt. Nem volt melegünk...
Talán közhelyesen hangzik, de valóban szerencsésnek érzem magam, hogy Szabolcs dódzsójában gyakorolhatok, ezáltal olyan valakitől tanulhatok, aki kiváló példát nyújt számunkra elszánt gyakorlásával és folyamatos fejlődésével. Óriási dolognak tartom azt is, hogy olyan társaim vannak a gyakorlásban, akikkel öröm megosztani ezt a nem kevés időt, amit gyakorlással töltünk. Azért pedig kifejezetten hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem Haszegava szenszei-t, aki számomra nemcsak a tudatos, elszánt gyakorlót és a szigorú tanárt, de a valódi harcost is jelenti egy személyben.
Lazítás az elvonulás után. Terülj-terülj asztalkám egy fürdőhotelben. "Pusztításban" a magyarok alulmaradtak