A négy muskétás Keleten
Írta: Somogyvári Szabolcs
(Fotók: Markó László)
2008. augusztus 29.
Japán-magyar két jó barát...
Az idei nyáron az eddigi legnépesebb delegáció kapott lehetőséget a tanulásra Haszegava szenszeitől. Markó Laci, Popovics Zoli és jómagam már jártunk szenszeinél, de Dekkai Gábornak ez volt az első kiruccanása az aiki őshazájába. No, azért "öreg rókaként" mi is nagy izgalommal tekintettünk az út elé, hiszen szenszei változékonyságának köszönhetően sosem felfrissíteni megyünk a már tanultakat, hanem radírozni
Idén sem volt ez másképp. Ám mivel csak hat napot töltöttünk nála, Szenszei hihetetlen fókuszáltan, napi sok órában adta a tanítást. Rendhagyó volt, hogy az edzések után három napra kiruccantunk Tokióból, és elmentünk Kiotóba és környékére, bízva abban, hogy a kulturális tapasztalatok is közelebb visznek az aikihoz. Nos, a kézzelfogható tapasztalás e téren elmaradt ugyan, mindazonáltal felejthetetlen napokat éltünk meg együtt a világ egyik legismertebb turisztikai bölcsőjében. De ne rohanjunk ennyire előre...
Odaút
Zoli kitartó igyekezetének köszönhetően végre túltettük magunkat a Lufthansa iránti elkötelezettségünkön, és JAL-lal, a japán légitársasággal utaztunk Japánba. Igaz, várnunk kellett pár órát az amsterdami a reptéren, ám az unalmas perceket feledtették a törzsgyökeres hollandus, Don Giovanni mennyei szendvicsei. A Boeing, japán üzemeltetéssel, nem okozott csalódást: (a lehetőségekhez képest) kényelmes volt, volt sok mozi meg videojáték, ki ezzel, ki azzal birkózott. Egyikünk Spártáról olvasott, harci kedvét felébresztendő. És volt egy szerencsés, aki aludt: Zoli. Igaz, ő repülőútjai között azért nem alszik hónapokig, hogy ott ne legyen probléma. Hát nem volt az. Felszálláskor elaludt, és 13 óra múlva gyakorlatilag a vámosok keltették...
Gyakorlás
A gyakorlás jó hangulatban zajlott
Szenszeinél eltűntek a motivációs különbségek, mindenki ugyanarra összpontosított: egy emberként, koncentráltan próbáltunk közelebb kerülni a hatalmas tudás gyökeréhez. És szenszeien nem múlt. Bőkezű volt. Jókedvvel és kitartóan tanított, hat napon át, általában napi 8-10 órában. Rövid volt az idő, de sok újat tanultunk. A fegyveres formákban továbbléptünk a második szintre. Különleges volt, hogy szenszei sokat pusztakezezett velünk, volt, hogy az összes alaptechnikát egyenként, türelmesen mindannyiunkkal végiggyakorolta. Volt játékos harc is, ahol kizárólag szenszei állt a győztes oldalon...
Szenszei "keze" messzire elér
Öt nap "edzőtábort" az utolsó nap csoportos edzései zárták, ahol jó volt látni, szenszei emberei mekkorát fejlődtek nem egész egy év alatt, és hogy milyen szép számban törekednek. A délutáni edzést (szenszei kifejezésével élve) a japán-magyar kooperációs parti követte: japán étteremben magyar szokás szerint szemérmetlenül sokat fogyasztottunk...
Tartalmas hat nap volt. Szenszei, őszintén és szívből köszönjük a lehetőséget!
Szenszei toridei csoportja
Nyaralás
Kiotó a sinkanszennel, a gyorsvasúttal kezdődött. A közel 300 km/órás sebességet - a kép tanulsága szerint - rendkívül élveztük.
A sinkanszen felejthetetlen élmény volt
Megérkeztünk után sorsunk fonalát Markó kezébe helyeztük, aki gyakorlatilag 24 órás idegenvezetőnkké vált. Erején felül próbálta az összes látványosságot bepréselni a rendelkezésre álló másfél napba. És nagyjából sikerült is. A második nap elugrottunk Narába, ahol "kézrátételes" tanítást kaptunk a Daibucutól, a Nagy Buddhától:
Közvetlen tanítás
Ennek köszönhetően Gábor felismerte valódi természetét, és átment harcos védőistenségbe. Ha valaki fülel, mostanság is hallhat legendákat Gábor-mjó narai megjelenésérő... Mi mindensetre baj nélkül visszajutottunk Kiotóba.
Gábor-mjó megtestesülése
Kiotó egyébként nagyszerű város. Emberléptékű (csak két és félmillióan lakják), hangulatos belvárosában öröm sétálgatni. Mindig van mit nézegetni, s ha az ember eldob egy kavicsot, az biztos, hogy egy templom tetején koppan. Az üzletsorok megőrizték régi hangulatukat, a plázák nem szippantották be őket. Egyik kis üzletet a másik követi, régiesen, zegzugosan, a belső utcák keleties nyüzsgése lenyűgöző. Zoli és Gábor szerint még a lányok is szebbek, mint Tokióban.
Hazaút
Kiotóból reggel Oszakába vonatoztunk, ott szálltunk repülőre. A repülőút sok élménnyel már nem szolgált, Párizson keresztül vezetett az utunk Budapestre. Kicsit fáradtan, viharverten érkeztünk meg, ám szenszeinek köszönhetően gyakorlási kedvünk azóta sem apad.
Örömhírként hadd tegyem hozzá, abban a hatalmas megtiszteltetésben lesz részünk, hogy Haszegava szenszei díszvendége lesz az októberi dódzsómegnyitónknak, így hamarosan ismét találkozhatunk vele!