Molnár Gábor

Tíz éves koromban, 1984-ben kezdtem a harccal való foglalkozást Berényi Imre bá szárnyai alatt, amikor a mohácsi dzsúdósokhoz csatlakoztunk az öcsémmel. Ezt középiskolában Kaposvárott folytattam. Itt láttam először aikidót, amit ezután 1993-ban Miskolcra kerülve el is kezdtem. Ezzel nagyjából el is dőlt a sorsom (vagy már a születésemkor...): a harc művészetének szenteltem az életem - bár nagyon komoly változások következtek be többször ezen a szép ösvényen.

Az első komoly fordulópontot Somogyvári Szabolcs 2001-es Japán útja jelentette. Ekkor került kapcsolatba Haszegava szenszeijel, ahol a katori sintó rjút tanulni kezdte. Mivel engem a fegyveres harc mindig különösen érdekelt, amikor hazatért, azonnal megkértem (érdekes módon egyedüliként), hogy gyakoroljon velem.

Amikor én is kijutottam Japánba 2003-ban szigorú tanítónkhoz, már nagyon átalakult a gondolkodásunk és a hozzáállásunk - de nem is sejtettük azt, hogy ez még csak a nagyon halvány kezdet. Ekkor váltott ugyanis hatalmasat szenszei a maga járta úton: visszatért az aiki gyökereihez. Mi pedig követtük. Ez jelentette a ma aikidóként ismert művészet gyakorlásának végét, az általunk eredetinek tartott aiki értelmezés kutatásának a kezdetét.

A másik nagyon fontos időpont számomra szintén szenszei hatására következett be: ő irányította a figyelmünket a Gracie család művészetére. Amikor megtudtuk, hogy megjelent Magyarországon a brazil jiu jitsu egy professzora, Max Carvalho, le is mentünk hozzá edzésre 2005-6. fordulóján. Én ott is ragadtam. Ha lehet azt mondani, ez szenszei váltásához képest még nagyobb változást hozott számomra: ekkortól kezdtem konkrétan a harc gyakorlásán keresztül a tudásom csiszolását - tulajdonképpen megfordítottam a kutatásom irányát: nem a finom mozdulatoktól haladtam a harc minél hatékonyabbá tétele felé, hanem a harcban való megerősödésből, tapasztalatszerzésből származó ismeretek alapján igyekszem az erőlködést kiküszöbölve mind hatékonyabban, ugyanakkor egyre finomabban dolgozni bármilyen méretű, tudású, stílusú harcossal szemben.

2010. nyarának elején egy Szabolccsal való gyakorlás után végül olyan felismerésben állt össze a kép, ami megkoronázta 10 éves koromtól való törekvéseim. Ez a felismerés átalakította a gyakorlásom és a harcom is. Bár még kevés idő telt el azóta, érezhetően másként fejlődök, másként dolgozom, ezenkívül pedig minden, amit csinálok, egy egységes rendszerbe áll össze ugyanazon elv mentén.

A harcot tekintve van néhány magyar bajnoki címem más-más szervezeteknél (köztük MMA is), vannak nemzetközi eredményeim is - a legkomolyabb a kétszeres világbajnoki címem, amit a FILÁ-nál, a Nemzetközi Birkózó Szövetségnél szereztem.

Bővebb információ: www.farkasok.com