Kölyök-táborok a nyáron
Csaták, honvágy, Cukros bácsi rapp, no és azért tanulás

2007. augusztus 13.

Négy hét - négy gyerektábor. Idén két lehetőséggel bővült az alapítvány gyerektáboroztatási repertoárja. Egyrészt a három és az öt napos zánkai bentlakásos táborok közé beékelődött egy négy napos edzőtábor, illetve megtartottuk első harcművészeti napközis táborunkat is Budapesten, a Hajógyári szigeten.

ZÁNKA

A zánkai táborok keretét rutinszerűen építettük fel, köszönhetően annak, hogy immáron harmadik alkalommal táboroztunk a néhai úttörőtáborban. Vonatozás, étkezés, edzés, Balaton. E négy dolog váltotta egymást bizonyos sorrendben, néha tarkítva egy kevés szabadidővel. Az utazás Pestről a szokásos módon, hosszadalmasan, "máv-körülmények" között zajlott, ám ez sem törhette meg a gyermekek rugalmasságát, akik legfeljebb a "mikor érünk már oda?" kérdéssel bombázták az oktatókat - mindaddig, amíg 100 fekvőtámasz nem járt érte. Az öt napos harcosképző leutazását feldobta a Cukros bácsi rapp, amit dj. Guth Ádám adott elő. Saját szerzemény, életrajzi ihletésű. (Pár év múlva keressék a hanglemezboltokban!)

Szerencsére az idő a táborozásnak kedvezett. Egy nap kivételével mindennap fürödhettünk. Így kényszerültek az oktatók notórius kölyök-dobálóvá válni a vízben - amit sajnos, a több évnyi aiki tanulás ellenére is csak erőből tudtunk megoldani.

Az étkezésről kijelenthető, hogy az éttermi koszt minősége sokat javult tavaly óta. Ennek mércéje, hogy a gyerekek a kezdeti finnyáskodás után, a kiéhezés függvényében hányadik étkezésnek esnek neki. Ez persze szorosan összefügg a már hátuk mögött tudott edzésszámmal is.

A három tábort összevetve kijelenthető, hogy tematikusan indokolt volt a táborok számának emelése, ugyanakkor annak ellenére, hogy a teljes 75 fős létszám közel egyenlően (25-25 főben) oszlott meg, a jövőre nézve talán érdemes volna nagyobb létszámú részvételre törekedni egy-egy tábort illetően. Erre nézve már ki is dolgoztunk egy tervet, amely mindamellett, hogy helyszínváltást von maga után, a táborozásnak egy izgalmasabb formáját, a sátorozást tűzi ki célul. A gyerekek négy fős sátrakban, nagyobb szabadsággal, ám ugyanakkor nagyobb önállóságra sarkallva szállnak meg majd. Lesz ugyanúgy sok edzés, Balaton, ám a tartózkodás természet közelibb lesz...

Egy negatív jelenséget mindenképpen szeretnék megemlíteni, amivel ezidáig nem találkoztunk. A legkisebbekkel és a legnagyobbakkal nem volt gond, ám a középső korosztály néhány tagján kezelhetetlenül tört elő a honvágy. Ez évig elő-előfordult, hogy valaki pityergett kicsit, ám hamarosan megvigasztalódott - mert ő maga is ezt akarta. Ilyenkor az oktatók és sporttársak segítségére tudtak lenni, és a helyzetből mindenki erősebben került ki. Ám idén, a négy napos táborban néhány nagyobb a kezelhetetlenségig belelovalta magát a szülői távollét okozta elkeseredésbe. Olyannyira, hogy a segítséget elutasítva bizony néhány társukat is "megfertőzték", és ez már nem tett jót a tábor hangulatának. A helyzetkezelésen meg nem segített, hogy a kérés ellenére több gyerek elhozta mobilját, amiről este vagy a kritikus időszakban a szülőket hívogatta. Véleményünk szerint fontos látni, hogy a tábor egyik legfontosabb célja az önállóvá válás elősegítése. Ha ezt szülő és gyermek egyaránt megérti, megbeszéli, nem hisszük, hogy gondot jelenthet néhány napos játékos keretbe ágyazott távollét. Fontos, hogy a jövőre nézve mindenki tisztázza magában, miért jön el egy edzőtáborba, illetve miért küldi gyermekét oda. Tudjuk, hogy nem könnyű a szülői szerep e téren sem. Talán érdemes volna akár a tanév során trenírozni a gyermeket a nyári távollétre, hiszen szülő és oktató biztos hogy egyet, csakis a gyermek javát akarja.

Mindamellett leszögezhető, hogy a táborok igen jó hangulatban, és nem kis fejlődéssel zajlottak le. A harcosképző igazi csatává vált: oktatók vs. tanítványok. A küzdelem több helyszínen és módon zajlott: a Balatonban rögbi csata, a szobákban párnacsata, a szállás épületében vízibomba csata, a parkban bogyódobáló csata formájában. A küzdelmek nyomai néhány kisebb monokli és karmolás, egy szétdurrant tollpárna, egy úszó épület, és néhány kék folt bőrön és ruhán. Az eredmény (a diákok szerint) 3:1 a tanítványok javára.

NAPKÖZI

A napközis tábor nem indult könnyen, mert a 2+2 hétből végül is 1 került megrendezésre 15 fővel. Többek szerint a reklámozásnak köszönhetően későn értesültek róla az emberek. Jövőre ezt mindenképpen orvosolni kell. De aztán minden jóra fordult...

Az oktatóknak nagy kihívás volt a napközi, mert mindamellett, hogy nem szerveztek még ilyet, leginkább külsős, eddig ismeretlen fiúk-lányok jelentkeztek. Volt, aki rendelkezett aikidós múlttal, de volt akinek teljesen új volt a dolog. Voltak, akik külföldről jöttek. A dolgot nem könnyítette meg, hogy a nyár legmelegebb hetére esett a tábor - de szerencsére víz közelben voltunk.

Nagyon szoros volt a tematika. Reggel edzéssel kezdtünk, majd rövid reggeli után úszásoktatással és strandolással folytattuk. Ezt követte a japán nyelv tanulása, az ebéd, majd egy kis csendes pihenő. Jutott edzés délutánra is és egy kis strandolás is, majd jöhettek a szülők.

Egy hét nem sok idő olyan dolgokra, mint harcművészet, japán nyelv vagy úszás. De ismerkedésnek, kedvcsinálónak elég lehet. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek hihetetlen könnyedségüknek köszönhetően úgy szívják magukba a tudást, mint a szivacs, és mindezt játékosan teszik. Így tanultak meg az edzéseken gurulni, ütni, esni, néhány önvédelmi technikát alkalmazni. A japán nyelvórákon megismerkedtek a számokkal, a testrészekkel, a japán írással és néhány japán játékkal. Úszásóra alatt volt, aki csak ismételt, de volt, főleg a kicsik között, aki nagyot lépett előre - köszönhetően talán a könnyed légkörnek.

A tapasztalatokat leszűrjük, és jövőre folytatjuk!