Taiji és aiki szemináriumok januárban

2011. február 8.

Január hónapban két szemináriumnak is helyt adott az Aiki Akadémia.

Január második hétvégéjén taijis barátaink vették be a termünket, a harmadik hétvége vasárnapja pedig a menetrend szerinti "Hosszú Szombat" lett. De nézzük sorban.

Január második hétvégéjén jó 25 taiji gyakorló gyűlt össze, hogy egy hétvégi szeminárium keretében (immárom másodszor), hogy elmélyedjenek a lökőkezek és a testhasználat mélységeiben. A szemináriumot Tömösi Örs vezette, aki Han Kuiyuan mester egyik régi tanítványa, lelkes gyakorló, maga is igen érdeklődik a taicsi valós, harci alkalmazásai iránt. Most pedig álljon itt a beszámoló magának Örsnek a "tollából":

"Azt hiszem egészen kellemes kis hétvégét sikerült összehoznunk Szabolcséknál. El kell mondanom, hogy a terem elképesztően kiváló, egyedülállóan felszerelt, és szinte párját ritkító a maga nemében. Általában a helyszíneken, ahol a gyakorlásaink zajlanak, híján vagyunk tataminak, így a technikáinkat kissé nehézkes végigvinni, félve az esetleges sérülésektől. Végre volt egy (illetve már kettő) olyan hétvégénk, ahol nyugodtan eleshetett az, akinek el kellett esnie...

Sajnos kicsit késve érkeztem a kezdésre, mire amúgy "nagymesteresen" beestem az ajtón, már mindenki átöltözve, tettre készen várt rám, és kicsit csúnyán, de megbocsátóan nézte, ahogy kapkodva igyekszem bepótolni a lemaradásomat.

Érdekes kis társaság gyűlt össze. Han mester engedélyével nyitottunk egy kicsit más iskolák felé is, így olyan gyakorlók is szép számmal megjelentek, akiknek teljes újdonságot jelentettek a gyakorlatok. Remélem ők sem mentek el szomorkodva!

Hozzáteszem, hogy az előző kis hétvégénk tapasztalataiból okulva, illetve a visszajelzéseknek köszönhetően ezúttal több alapozó gyakorlatot vettünk górcső alá, melyek segítik a stílusunk által megkövetelt testhasználat kialakítását, illetve a testünk építését. Ezek a gyakorlatok amúgy pihenésképpen szűrődtek a specifikus páros gyakorlataink közé, bár úgy láttam az elvégzésük nem mindig volt pihentető.

A két nap során igyekeztünk végigszaladni a lökőkéz gyakorlatok alapjain illetve eljutni egy sokkal lazább, szabadabb, amolyan állóbirkózás szerű játékhoz, melyet Kínában "shuai tui shou" néven emlegetnek, amit mi mondjuk "dobásokkal tarkított lökőkéz"-ként ferdíthetnénk magyarra.

Eközben kötött és szabadabb technikákat sajátítottunk el, illetve nagyvonalakban átszaladtunk a stílusunkra jellemző erőgenerálási koncepciók egy részén, nem kis meglepetést okozva ezzel a gyakorlóknak. Megismerkedtünk a csípőhasználat (kua) és a tartás (ding) fontosságával, a lovaglóizom (dang) szerepével. Belemélyedtünk a nyújtás és az ízületek csavarásának fontosságába, a zárás-nyitás (kai - he) értelmébe.

Volt egy kis formaértelmezés, qin na (amolyan ízületcsavargatós, megragadós technika), dobások szép számmal és, mint írtam, alapozás is.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy a második nap végére mindenki kellően elfáradt, és nem hiszem, hogy sokan megúszták (megúsztuk) volna izomláz nélkül.

Remélem lesz még lehetőségünk Szabolcs iskolájának vendégszeretetét élvezni, és az eddigi két hétvége nem rettentett el senkit a gyakorlástól és az eljövendő hétvégéken való részvételtől!"

Lesz még, gyertek máskor is, szívesen látunk Benneteket! És most lássuk az aiki szemináriumot!

2011 január hónaptól átszerveztük a két havonta megrendezésre kerülő Hosszú Szombatokat Hosszú Vasárnappá. A szervezéssel két fronton is nyertünk: a szombati délelőtt zsúfoltsága későbbi kezdést tett lehetővé, vasárnap viszont az egész nap a gyakorolni vágyók rendelkezésére állt. Illetve így Morinari is velünk gyakorolhatott, minek köszönhetően bepillantást nyerhettünk kutatásaiba, hiszen a délutáni edzés az övé volt... De ne szaladjunk ennyire előre...

Reggel 9-kor kezdtünk a szokásos tanrennel, amelynek idejét lecsökkentettem: a két havonkénti tanrennek sokkal inkább kontroll szerepet kell ellátnia, a törekvőknek ekkor módjuk nyílik saját gyakorlási elképzeléseik csiszolására, kérdések felvetésére. A tanrent két óra pusztakezes gyakorlás követett, majd azt másfél óra katori. Oktatóként jó volt látni, hogy a szorgalom mindenképpen jó eredményt hoz, az intenzív gyakorlás alatt egyértelműen kiderült, hogy mindenkinek javult testtartása és a könnyedség fokozódásával növekedett valós ereje.

A gyakorlást a szokásos közös ebéd követte, amely során elszakadva a japán hagyományoktól az indiai kulinaritásnak hódoltunk, köszönhetően Zolinak.

A felvett kalóriákat hamarjában ledolgoztuk, bár Morinari edzése rövidnek hatott és elröppent (igaz, nem mindenkiben nyomtalanul, gondolok itt az izomlázas visszajelzésekre). Jó volt látni, hogy a harcot igenis meg lehet közelíteni aiki szemlélettel, és talán kijelenthető, többféleképpen is. Számomra ismét bebizonyosodott a testtartás fontossága, illetve az a tény, hogy a helyes mozgás, amely akár direkt harci is lehet (földharc), helyes testtartást eredményez, mert a harc tudatos megközelítése nem tűr torzulást.

Gábor egyébként azóta bizonyított, és gazdagabb lett egy Európa bajnoki bronzzal, amelyért gratulálunk neki és csapatának! Külön köszönöm, hogy elfogadta meghívásomat, és tanított. A jövőben - szándékaink szerint - ez rendszeressé válik.