Akuzawa szenszei saját elmondása szerint – a már említett harcművészeti tanulmányok és gyakorlatok egyes részleteit ötvözve vagy azokból kiindulva, de – saját maga alakította ki az Aunkai rendszert, melynek gyakorlatai a testtudatosság mélyítését és a testműködés alaposabb megismerését szolgálják. A felismeréseire részben olyan mozgások révén jutott, mint amilyen a bóval, a hosszú bottal folytatott gyakorlás. Rájött ugyanis, hogy egy ilyen rugalmatlan, merev eszközhöz csak úgy tud igazán alkalmazkodni, ha annak mozgatását mintegy saját „belsejének” rugalmassá tételre révén valósíthatja meg. Ahogy egy írásban állítja, addig gyakorolt, míg már olyan érzés volt a bó-t használnia, mintha nem is a kezével, hanem a belső középpontjával (nem szokta használni a hara kifejezést) irányítaná azt. Így tett szert a harcművészetét vezérlő komplex elemek egyikére, a rendkívüli belső rugalmasságára. Amikor a mestert élőben vagy akár videón figyeljük, látni lehet a törzsének azt az elképesztően hajlékony alkalmazását, ami révén például befogadja a támadási energiát, és az ízületek, szalagok, mély izomszövetek megmagyarázhatatlannak tűnő hullám vagy éppen spirálszerű mozgatásával az elnyelt energiát meghatványozva juttatja vissza azt az ellenfeléhez. Ez a fajta rugalmasság Akuzawa Minoru testhasználatának csak egy összetevője, de időzzünk még el ennél egy kicsit.
Az egész testet összekötő gerinc szerinte úgy használható az energiatárolásra akár az íj, az általa is használt ideális harci testhasználatot tehát bízvást képzelhetjük el úgy, mint egy kecsesen meghajló és kiegyenesedő, erőteljes íjat. Íjként a harcban, persze nem csak a gerincet használhatjuk, hanem a végtagokat is, de erről talán majd egy későbbi alkalommal beszélünk. A következő fontos elem: az ízületek. Akuzawa igyekszik súlyt összpontosítani az ízületekben, amitől a továbbított erő intenzívebbé válik és az ellenféllel szemben is jobban megnyilvánul. A megnyilvánuló erő keménynek tűnik, de ugyanakkor nem akadályozza a test rugalmas használatát.
Akuzawa az ízületek kinyitásáról beszél, s ez lényegében azok rugalmassá tételét jelenti, ami által nagyobb lesz a teherbírásuk, a test vázát függőlegesen rendezi el, ami viszont a testsúlyt egyenesen lefelé irányítja, elnehezítve a lábfejet. Így végül a helyesen használt harci test olyan hatást kell keltsen, aminél az erő a földből és a lábfejekből áramlik az egész testen át akadálytalanul.
A tandent, ami nála elsősorban az egész csípő részre vonatkozik, fontosnak tartja, de a mellkassal és a test egyéb fontos részeivel egységben szemléli a használatát. Ebből a szempontból nézve, a szenszei testhasználatának során az történik, hogy a saját mozgás erejét mint egy ã középpontjába összpontosítva egyfajta nehéz súlyt hoz létre, ami alkalmas egyéb külső erők elnyelésére, és a lábakban és a csípőben képződő erőt áramoltatja vissza ebből a súlyos középpontból az ellenfél felé. Végeredményben a saját súlyát és a támadó súlyát, amit szintén ötvözni képes ilyen módon, együttesen képes felhasználni az ellenféllel szemben.
Ahhoz, hogy ezeket a tulajdonságokat tovább is adhassa, dolgozta ki az Aunkai-t. A rendszerben előforduló rengeteg egyéni tanren, mint a sintai-dzsiku (keresztséta), asi age (keresztséta láblendítéssel), tencsikó, önálló botos gyakorlatok és sok más technika mellett, ami Akuzawánál leghatékonyabban szolgálja a fejlődés szent célját, az a Keiko gyakorlók által is jól ismert tencsidzsin, mahó és sikkó, az a három alapvető egyéni formagyakorlat, amely ugyanannak a képességnek, a helyes testtartásnak a különböző aspektusait hangsúlyozza.
A tencsidzsin például a lábak és a derék résznek a teljes gerinccel történő helyes összekötöttségét segíti a mozgás közben. A mahó a test központ kiegyensúlyozott mozgatása során azt tanítja, hogyan tehermentesítjük a törzset a kar mozgatása közben, és hogy miként vegyék át az ízületek az izmok terhét. Sikkó az oldalirányú dimenziót is hozzáteszi az előbbi gyakorlatok hatásirányaihoz anélkül, hogy az az előző mozgások kárára menne.
A megfelelő testtartás hozza tehát létre a test részeinek helyes kapcsolódását, de mint említettük, ezt a testet egy laza rugalmas módon kell megtartani. Rendezettsége, amit ezek a gyakorlatok is elősegítenék, tehát nem jelenthet egyfajta merevséget. Ezért is azonban az egyéni gyakorlatok önmagukban nem elegendőek hiszen szükség van visszacsatolásra, ehhez használ Akuzawa különböző páros gyakorlatokat, sétákat, billentő gyakorlatokat és így tovább.
A leghatékonyabb páros gyakorlat azonban szerény véleményem szerint Akuzawa szenszei tanrenjei között is az aiki age, aminek a fontosságáról már a régi mesterek kapcsán is említést tettünk, és aminek szándékaim szerint hamarosan egy külön részt szentelek itt.
