2018. március 25.
Idén, Kenéz László tanár úr szervezésének köszönhetően, a Buddhista Főiskola egy hét részes előadássorozatot indított, amely a zennel, a zen „gondolkodással” kapcsolatos művészetekbe nyújt bepillantást. Erre kapott meghívást Szabolcs, azon célból, hogy bemutassa a tudatosság fontosságát az FMT Keiko harcművészet ben. Szabolcs örömmel fogadta a meghívást, egyetlen kikötéssel: ragaszkodott ahhoz,
2017. február 2.
A tavalyi oktatóképzés budóelméleti sorozatát az utolsó előadások egyikének anyagával zárjuk. Az előadás során olyan idézeteket olvastunk Sagawa senseitől (a Tómeina Chikara c. könyvből), amelyek - a lényeg szem elől tévesztését elkerülendő - minden gyakorlónak és oktatónak támaszt nyújthatnak rendszerük helyes szerkezetű felépítésében. Különösebb kommentárt nem kívánok az idézetekhez hozzáfűzni,
2017. január 26.
Az utolsó előtti esszé az izgalmas, ám racionális szintézisre törekvés remek példája. Péter az egyik legrégebbi Keiko-tag, a harcművészetre való rálátása alapos, oktatással is foglalkozik. Ennek köszönhetően igen tartalmasan és érdekfeszítően tud megközelíteni egy olyan témát, amelyhez a dolgok (a mozgás és testhasználat) lényegét kell helyesen szemlélni. Fogadjátok szeretettel! Szabolcs
2017. január 20.
A soron következő dolgozat a harcművészeti pedagógia egy speciális szeletére, a gyermekoktatásra koncentrál. Minden gyermekkel foglalkozó tudja, hogy az oktatás leglényegesebb eleme maga a gyermekekkel való kapcsolattartás. Mindamellett fontos, hogy az adott tananyag mélysége a gyermekek számára emészthető formában megjelenjen - s ez az aunkai esetében különösen érdekes kérdés. Mert
2016. december 13.
Mától új sorozatunk veszi kezdetét itt, a KeikoBlogban. Az idei, alapfokú oktatóképzést záró szakdolgozatokból fogunk szemezgetni 8 héten át, heti egy alkalommal. A dolgozatok témája nagyjából kötetlen volt, az aunkai kapcsolatát kellet megfigyelni valamely (nem csak harci) rendszer viszonylatában. Az első dolgozatot Lengyel Tamás írta. A dolgozat témája azért is
2016. szeptember 1.
Míg 2016 katori szempontból nagyrészt a külföldi csapatépítést jelentette, addig az aunkait illetően a dolgok helyben történtek… Szatmári Miki tanítványom unszolására idén meghirdettem az első, aunkai alapfokú oktatóképzést. Miklósnak nagy tapasztalata van a szervezetépítésben, egy neves jógaiskola magyarországi felépítésében már oroszlánrészt vállalt. Igaz, ami igaz, az Akadémián gyakorlatilag 13 éve
2013. október 29.
Hosszú hét áll mögöttem, amely mégis eltörpül annak a végtelenbe tartó útnak a hosszúsága mellett, amely Akuzawa sensei budapesti látogatásával megnyílt a magyar harcművészet színes történetében. Akuzawa senseit egy hetet töltött Magyarországon, és az országgal való ismerkedés közepette tartott egy hétvégi szemináriumot, illetve egy nyitott edzést. A hét nap alatt
2013. május 15.
"Azt javaslom, autóval ne menjetek!" - hangzott minden egyes barátom jó tanácsa, mikor megtudta, hogy Párizsba autóval szeretnénk kijutni. "Akuzawa szenszei szemináriuma mindent megér" - erősködtem. És ebben valóban nem tévedtem, mindamellett a szerda estétől hétfő délelőttig tartó 5 naphoz csak 3 alvás "járt", ha az autóban tartó éjszakai zötykölődéseket
2008. augusztus 29.
Az idei nyáron az eddigi legnépesebb delegáció kapott lehetőséget a tanulásra Haszegava szenszeitől. Markó Laci, Popovics Zoli és jómagam már jártunk szenszeinél, de Dekkai Gábornak ez volt az első kiruccanása az aiki őshazájába. No, azért "öreg rókaként" mi is nagy izgalommal tekintettünk az út elé, hiszen szenszei változékonyságának köszönhetően sosem
2008. május 16.
A tavalyihoz hasonló viharos vendégvárás elmaradt. Húsvét lévén, a város gyakorlatilag kiürült, amikor japán vendégeink elé mentünk a repülőtérre. Amikor Haszegava szenszei, a felesége és lányuk, Madoka kiléptek a váróba, három ismerős arc vigyorgott rájuk: Markó Laci, Zoli és jómagam a csapat nevében nagy örömmel üdvözöltük mesterünket és családját. Mikor