MI A KATORI?

A katori shinto ryú egyike a legrégebbi, rendszerbe foglalt, japán harcművészeteknek. Érdekessége, hogy formagyakorlatai 600 éve torzulásmentesen fennmaradtak, és nyújtanak segítséget a 21. század emberének.

Bár komplex harcművészeti rendszer (lásd alább), most alapvetően fegyveres harcművészetként gyakoroljuk.

Ha többet akarsz olvasni erről, kattints ide.
Ha videóbemutatkozásunkat szeretnéd megnézni, kattints a képre (katori rész 2:23-tól).

Hagyománytisztelet jellemzi, a fejlődést a formák mögött rejlő tartalom (újra és újra történő) felfedezése biztosítja.

A harci út nagy lehetőség az ember számára, hogy a helyes testtartás kialakítása mellett helyes tudatállapotot tartson fel. Szabolcs meggyőződése, hogy a könnyed technikázás felé a testtartás tökéletesítésén keresztül vezet az út. Rossz testtartással erőt használunk, és eltávolodunk a harci művészetek egyik alapcéljától. Helyes tudatállapotot és valós eredményt helyes testhasználat és testtartás által nyerünk.

Az iskola szívesen lát mindenkit, aki önmaga mentális és testhasználatbeli fejlesztését a harci út eszközeivel kívánja megoldani, vállalja a kitartó munkát, képes rossz szokásait felismerve szembenézni velük. Az eredmény garantáltan nem marad el.

mi-a-katori-01.jpg

Fotó: Keiko Harcművészeti Akadémia / Szabó Linda

BŐVEBBEN A KATORI TÖRTÉNETÉRŐL

 

mi-a-katori-02.jpg

A katori sinto rjú harcművészeti rendszert Ízasza Csóiszai Ienao dolgozta ki több, mint 600 évvel ezelőtt. Egy megvilágosodás élménynek köszönhetően ezer napos aszketikus elvonulást tartott a hegyekben, nem messze a Katori szentélytől. Az ezer nap elteltével álmában megjelent számára a Katori szentély istensége, Fucunusi Ókami, és tanításában részesítette. Az istenség ugyanakkor közölte vele, hogy ő lesz minden kardvívó mestere. Ha rátekintünk a harcművészeti iskolák szövevényes családfájára, igazolva láthatjuk e kijelentést, hiszen nagyon kevés olyan kardvívó iskola van, aminek alapítója ne tanult volna hosszabb-rövidebb ideig valamely katori vezető instruktortól.

 

Az alapító által kidolgozott rendszert bugei dzsúhappannak, azaz 18 harcművészeti tanítást összefogó harci rendszernek nevezzük. Olyan tanításokat kovácsol egybe, mint a pusztakezes harcművészet, a fegyveresnek számos ága (katana, rövid kard, hosszú bot, alabárd, lándzsa, dobótüske, stb.), olyan harci praktikákat tanultak a tanítványok, mint a füsttel jelzés vagy páncélban úszás tudománya, illetve olyan szellemi irányzatokat kellett elsajátítaniuk, mint az asztrológia, a jin-jang öt elem tan, jóslások, stratégia.

A katori szellemi bázisa három alappilléren nyugszik: japán ősi vallásán, a sintón, a buddhizmuson és a kínai filozófiákon, ill. ez utóbbi bizonyos gyakorlati vetületein (pl. a már említett öt elem tanon).

Amikor az alapító az 1000 napos elvonulás után visszavonult, alapított egy buddhista templomot, amelyet a mai napig, immáron 39 generáció óta egy singon mikkjó szekta felügyel. Talán a mikkjó, azaz az etoterikus buddhizmus tanítása az, amely legmélyebben átszövi a katori mind elméleti, mind gyakorlati rendszerét. Három dolog miatt:

Egyrészt a mikkjó hangsúlyozza, hogy a megvilágosodás vagy megértés mindenki számára még az adott életen belül elérhető, de csakis tapasztalati úton.

Másrészt a mahajánával szemben szűk gyakorló közösségek létrehozását szorgalmazza, azokban kiemelt szerephez jut a közvetlen tanítói-tanítványi viszony, amelynek fókuszában a közvetlen átadás áll.

Harmadrészt a mikkjóhoz remekül illeszkednek a kínai filozófiák gyakorlatai, pl. az öt elem tana. Az in-jo gogjót az alapító rendkívül szofisztikált rendszerbe foglalta, és az megjelenik mind a katori gyakorlatában, mind az elméletében. A példa kedvéért a formagyakorlatok említhetők, amelyben minden mozdulatnak az ellenfél mozdulatával szemben (vagy inkább azzal összhangban) megvan az elemi megfelelője, vagyis hogy az adott mozdulat vagy alapállás melyik elemhez (fához, fémhez, stb.) tartozik, és hogy alkalmazkodik a másik fél adott "elemű" mozdulatához.

E szellemi háttérből kiviláglik a katori alapcélja, hogy a tanítvány összhangba kerüljön a világrenddel, a természettel. A tanítás szerint a tanítványnak az adott (harci) konfliktust az öt elem rendszer ismeretével harmonikusan kell megoldania. Nem véletlen, hogy az alapító okirat egyik legfontosabb tételmondata, hogy "A heiko (harci út) az heiho (béke művészete)".

Ha valaki a technikák elsajátításával párhuzamban e tanítást valóban megérti, és átlát annak pusztán morális vetületén, és meglátja azt, hogy e felismerés a konkrét gyakorlatban, a harci technikázás során milyen lehetőséget rejt magában, elképesztő technikai tudásra tehet szert. Ha egy tanítvány megérti, hogy egy technika miért nem célozhatja a másik elpusztítását, bár ellentmondásosnak tűnik, utolérhetetlen előnyt kovácsol. Ez az az állapot, amelyben a szacudzsinken (a kard, amely ölésre termett) kacudzsinkenné nemesül (azaz olyan karddá, amely életet és energiát ad).